A cseh országjelentés elsősorban az oktatási rendszer általános bemutatására és az oktatási jogszabályok (főként a közoktatási törvény) által szabályozott tanulást támogató tanácsadó szolgáltatási rendszer ismertetésére irányul.

A cseh rendszer egy regionálisan kiépített, állami finanszírozású intézményi hálózatot működtet a sajátos nevelési igényű tanulók, valamint az egyéb tanulási vagy szociális, életviteli nehézségekkel küzdő tanulók ellátására. Az iskolákon belül is elérhetők szakemberek (gyógypedagógus, iskolapszichológus, tanulást támogató tanácsadó), akik a tanári karral együttműködnek a fejlesztésbe bevont tanulók pedagógiai fejlesztési tervének kialakításában, megvalósításában és nyomon követésében. Az életpálya-tanácsadás integráltan jelenik meg a közoktatásban.

2010 után indult el szélesebb körű reform a szakma egy részének egyetértésével az inklúzív oktatás előmozdítására, de ennek iskolai feltételei még nem feltétlenül adottak. A finanszírozási mechanizmus több lehetőséget ad az iskolai szakembergárda bővítésére, de a megfelelően képzett szakemberek hiánya mellett legtöbbször az intézmények sincsenek felkészülve a változásokra. A befogadás fogalma még hagy tisztázni valókat, ahogyan a reformok társadalmi elfogadtatása is.

 

A cseh oktatási rendszer felépítése sok vonatkozásban hasonló a magyar rendszerhez. A kötelező oktatás 3 fő szintre tagozódik:

• óvoda: 3-6 éves korig (ajánlott, de csak az utolsó év kötelező 2017 óta).

• általános iskola: 6 éves kortól kezdve a cseh diákok egy 9 évig tartó egységes általános iskolában tanulnak, mely két részre tagolódik (jellemzően 5+4 év); létezik mindemellett az alsó középfokú oktatásban elváló 6-8 évfolyamos szerkezetváltó középiskolai modell is, illetve a művészeti iskolák saját rendszere.

• középfokú oktatás: 15-18/19 éves korig tart a középfokú oktatás, melyben jelen vannak

o az általános tudást nyújtó gimnáziumok (kimenet az érettségi, mely a felsőoktatásba való belépési követelmény);

o szakközépiskolák (szakmai vizsgát és érettségit is ad);

o és a szakképző intézmények (tanulószerződéses modell, kimenet egy szakképzettség);

o a szakképzettség megszerzése után sok iskolában 1-2 év alatt érettségi is szerezhető.

Csehországban a szakképzést választó középiskolások aránya magasabb (kb. 75%). A középfokú oktatás sokszínűsége a szerzők szerint részben magyarázza az iskolák oktatási eredményeinek magas heterogenitását. A tankötelezettség korhatára 17 év, a korai iskolaelhagyás aránya európai összehasonlításban jó (2017-ben 6,7%)

Az iskolák fenntartói lehetnek az önkormányzatok, regionális hatóságok vagy az Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium. A cseh iskolarendszer legfőbb irányítója a minisztérium, amely meghatározza az iskolarendszer alapelveit, kijelöli és felügyeli a minőségi oktatáshoz szükséges feladatokat, emellett jelentős szerepet játszanak az autonómiával rendelkező regionális hatóságok (68% a fenntartói arányuk), melyek hosszú távú oktatási és fejlesztési terveket készítenek. 

 

A cseh oktatási rendszernek részét képezik a széles körű oktatást támogató szolgáltatások (tanácsadás). A tanácsadás módszertani és elméleti hátterét az Országos Oktatási Intézet alakítja ki együttműködve az egyetemek Pszichológiai és Gyógypedagógiai Tanszékeivel, valamint a karrier-tanácsadás területén a Cseh Munkaügyi Hivatallal és annak regionális szervezeti egységeivel. 

A legtöbb intézmény három területen nyújt támogatást ingyenesen az iskoláknak és a családoknak: gyógypedagógiai (tanulási nehézségek esetén), pszichológiai tanácsadás és életpálya-tanácsadás. A szolgáltatások magukban foglalják a diagnosztikát (pszichológiai diagnosztika, gyógypedagógiai diagnosztika, a sajátos nevelési igényű tanulók támogatását célzó intézkedések feltárása), a szükséges támogatási intézkedésekre vonatkozó ajánlások megfogalmazását, a segítségnyújtást és a gyakorlati megvalósításban való részvételt és annak folyamatos nyomon követését is. Ezen felül működnek a fogyatékossággal élő tanulók igényeire összpontosító külön intézmények is.

Az oktatási tanácsadó szolgáltatások kiterjednek az iskolai kudarcok megelőzésére, a korai iskolaelhagyás megakadályozására, a kockázatvállaló magatartási formák megelőzésére, a tanulók kapcsolati és személyiségproblémáinak megelőzésére, valamint célzott beavatkozások nyújtására e problématerületeken. Az iskolai tanácsadási szolgáltatások magukban foglalják a szociális-jogi tanácsadást is, a szociális beavatkozást és az állami hatóságokkal való együttműködést (a gyermekek szociális és jogi védelme érdekében). Az alap- és középfokú oktatást meghatározó kerettantervek egyik kiemelt fejlesztési területe az ember és a munka világa, így az életpálya-tanácsadás tantervbe integráltan jelenik meg az iskolákban.

 

• Oktatási tanácsadás: elsősorban a tanulási utak megválasztása és a szakmaválasztás területén nyújtott szolgáltatás (részben beépítve az alapképzésbe). Az iskola mellett a pályaorientációs tanácsadást az erre szakosodott intézmények végzik.

• Prevenciós tanácsadás: főként a kockázatvállaló magatartás megelőzésére irányuló tevékenységeket foglal magában (iskolakerülés, önkárosítás, szerhasználat, szexuális visszaélés, rasszizmus és idegengyűlölet).

A tanácsadó szolgáltatások nyújtását biztosító szakemberek alkalmazásáért az iskola vezetője felelős, beleértve a gyógypedagógusokat és az iskolapszichológust is. A tanácsadási szolgáltatások nyújtása során az iskolában dolgozó szakemberek (általában nevelési tanácsadó, gyermekvédelmi munkatárs, iskolapszichológus és gyógypedagógus) együttműködik az összes tanárral, különösen az osztályfőnökökkel a tanulók iskolai teljesítésével kapcsolatos kérdések kezelése és a megfelelő feltételek biztosítása érdekében. A tanulók iskolai sikereinek támogatásának alapdokumentuma a pedagógiai fejlesztési terv, amely leírja a tanuló nehézségeit, amelyekre a pedagógiai támogatást irányul, a tanuló erősségeit, az elérendő célokat és azok elérésének módját, valamint a hatékonyság értékelését. 

 

A 7 év alatti fogyatékossággal élő gyermekek családjai helyi szinten vehetnek igénybe korai fejlesztést. A szolgáltatások célja a család támogatása és a gyermek fejlődésének támogatása, figyelembe véve sajátos igényeit. 

Az óvodák útmutatást nyújtanak a gyermek szüleinek a gyermek fejlődésének pedagógiai támogatása terén, tájékoztatják a szülőket az elérhető szakmai tanácsadásról és egyéb szolgáltatásokról, amelyek elősegíthetik a kötelező oktatásra való felkészülést.

A pedagógiai és pszichológiai tanácsadó központok szakterületükön a tanulási fogyatékossággal vagy magatartászavarral küzdő tanulók számára nyújtanak tanácsadási szolgáltatásokat. A gyógypedagógiai központok pedig elsősorban a hallás, látás, testi, beszédzavar, halmozottan fogyatékos, autista vagy mentális fogyatékossággal élő tanulók támogatására összpontosítanak.

A sajátos nevelési igényű tanulók számára – a többi tanulóhoz hasonlóan – létezik életpálya-tanácsadási szolgáltatás. A fogyatékkal élők esetében speciális oktatási központok is részt vesznek a munkában. A súlyos vagy halmozottan fogyatékkal élő fiatalok átvezetése a szakképzésből a munkaerőpiacra a fogyatékkal élők gondozásának legproblémásabb területe.

Fentiek mellett működnek olyan nevelési központok, melyek diagnosztikai, megelőzési és tanácsadási szolgáltatásokat nyújtanak nehéz élethelyzetekben élő kiskorúaknak, ha a magatartási vagy beilleszkedési nehézségek már kialakultak a középfokú oktatás befejezéséig. A diagnosztikai tevékenység a kiskorú személyiségének feltárására, igényeinek és problémáinak azonosítására összpontosít, mely kiindulópont jelent az egyéni tanulási terv kidolgozásához, valamint a speciális pedagógiai és pszichológiai terápiás eljárások meghatározásához. A terápiás tevékenység a nehéz helyzetben lévő tanuló viselkedésének és attitűdjének alapvető változásaira irányul, esetenként lehetőséget kínálnak az önkéntes terápia alatt a lakhatási nehézségek megoldására is. Egyes központok prevenciós programokat dolgoznak ki az iskolák számára a zaklatás, a rasszizmus, kábítószer-függőség vagy az internet biztonságos használata terén.

 

A cseh Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium kidolgozott 2016-18-ra inkluzív oktatási cselekvési tervet, de az intézkedések értékelése és a következő tervezési időszakhoz való kapcsolása nem valósult meg. Az inkluzív oktatást megalapozó intézkedések többek között az iskolákon belüli szakemberek alkalmazásának állami finanszírozására irányult (pl. gyógypedagógus, iskolapszichológus), valamint egyéb munkatársak, pl. pedagógiai asszisztensek alkalmazására. Az új intézkedések azonban nem csak pozitív fogadtatásban részesültek, mind az iskolavezetők, mint a korábban külön intézményekben dolgozó szakemberek látnak nehézségeket. Utóbbiak a korábban magas színvonalú gyógypedagógiai szolgáltatásokat féltik, előbbiek pedig a közoktatás általános színvonalának csökkenését említik, valamint az átlagos és kiemelten tehetséges tanulók igényeinek háttérbe szorulását.

Az együttnevelés tapasztalatainak hiányából fakad, hogy az iskolai követelményeket valószínűleg inkább normatív alapon határozzák meg a tanárok, ami gyakran az összes tanulóval szemben támasztott elvárások csökkenéséhez vezet. Az érintett szülők azonban – élve megszerzett jogaikkal – ragaszkodnak sajátos nevelési igényű gyermekük együttneveléséhez az általános iskolai osztályokban. 

Csehország számára a legnagyobb tanulási teret jelenleg az új stratégián alapuló frissen bevezetett reformok meggyökereztetése, nyomon követése, értékelése és korrekciója jelentheti. Vagyis egy átfogó szakpolitikai reform implementálása, mely a társadalmi attitűdök formálását is igényli.

 

Csehországban az inklúzív oktatás előmozdítását célozták az utóbbi évek kormányzati intézkedései (stratégiai dokumentumok, finanszírozási mechanizmus kidolgozása). A felülről elindított változási folyamatokról még zajlik a szakmai diskurzus, az esetleges korrekciók elvégzése előtt állnak. Iskolai szinten egyelőre több nehézséggel kell szembenézni:

• a társadalmi érzékenység jelenlegi szintje;

• az évtizedek óta megszokott intézményrendszer átalakításával járó változásokhoz való alkalmazkodás;

• a megfelelően képzett szakemberellátás kihívásai;

• az együttnevelés osztálytermi tapasztalatainak hiánya.